Oly mértékben beszivárgott a köznyelvbe, hogy legalább olyan gyakori az előfordulása a beszélgetésben, mint pl. az időjárási viszonyok, a „mit főztél ma“ vagy a „láttad azt a gólt?“ Csak néhány példa:

• "Képzeld.... hirtelen olyan depressziós lettem"... "csak ültem a vonaton néztem ki a fejemből, mikor elkapott a depresszió....
• „Mikor esik mindig depis vagyok...."
• „Mikor elhagyott, azt hittem, belehalok, még a depresszió is elkapott..."
• „Annyira depi voltam, alig kaptam levegőt......most is fulákolok, ha belegondolok...."
• „Na mi van... depiskedünk....?"
• „Olyan depressziós letttem, hogy elkapott a stressz....?!“

Sorolhatnám még... Természetesen itt nem komoly, orvosi-lélektani értelemben vett depresszióról van szó.

Azt is tudjuk, hogy egyszer fent, egyszer lent. Hadd idézzek egy mondatot az egyik páciensemtől. "Egyszer olyan vagyok mint egy ribicska, máskor meg mint a halott"...ugye ebben a régióban nem kell ezt lefordítanom... :) Nagy igazság!

Aztán ugye itt voltak  nem is olyan rég az ünnepek... december elejétől a rendelő várótermében leginkább azok az emberek sorakoztak, kétsébeesetten, jó szót, biztatást, megértést remélve, (na meg hogy az ünnepek alatt véletlenül se legyen üres a házipatika) akik félnek, viszolyognak az ünnepektől. Egyeseket a régi rossz emlékek, másokat ilyenkor a magányuk  nyomasztja, hatványozottabban mint a hétköznapokban. Sok esetben egy elveszített, közeli személy/ek hiánya erősödik meg az ünnepek alatti érzékeny időszakban, de szerepet játszhat a rossz szociális állapot is, vagy éppen a nem igazán jó élethelyzet, időszak.

Az "ünnepek közét" félig-meddig alvó üzemmódban tölti az ember, aztán mikor nagyot durran a Szilveszter, kinek az idegrendszere üti  ki az áramot, ki alvásba menekül, vagy közömbös  marad minden durranás ellenére, mások meg sikongatva, ujjongva (sokan súlyosan illuminált állapotban) fogadják az Újévet.....

Új év - megint egy másfajta szorongásos-depressziós állapot... tele kérdésekkel, kételyekkel... de szerencsére van elég javíthatatlan optimista, aki megint, mint minden új év elején állítja, hatalmas nagy vehemenciával hangoztatja: „Új év-új én!“ Új fogadalmak, pozitív változások... ám legyen! Azt kívánom mindenkinek sikerüljön jó irányba menni, többet örülni, sokkal többet és jobban SZERETNI!

Higgyék el, a szeretet a leghatékonyabb antidepresszáns!

Depresszió volt, van... lesz? Nem tudni, valószínűleg igen, de tegyünk meg mindent legalább saját magunkért, hogy ne kerüljünk a hatalmába!

MUDr.Gašparová Bartalos Alica, pszichiáter