A TANÁR

Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy mint pedagógusra, kire essen a választásom. És higgyék el, nem azért, mert gyerekkori barátom, vagy, mert az egészségüggyel fonódik össze a tanintézet, ahol tevékenykedik, sokkal inkább amiatt, mert vallom, hogy ebben a nehéz helyzetben, csakis a szeretet és gondviselés, ami átsegít bennünket, s biztosra tudom, az ő szíve a helyén van. A Dunaszerdahelyi Egészségügyi Középiskola igazgatonőjével, PaedDr. Miklós Beátával beszélgettem.

• Sokat gondolkodtam, hogy az igazgatónőt, a tanárt, vagy mint egészségügyist kérdezzelek. Végül arra jutottam, hogy mint magánembert kérdezlek, hiszen ha valaki, te most igazán átlátod ezeket a szálakat. Szülő vagy, tanár és egy egészségügyi intézményt vezető szakember egyszerre. Mondd, mennyire nehéz időszak ez?

Nagyon nehéz, de egyre jobban jövünk bele!:)) Az első hét nagyon megerőltető volt, jöttek az utasítások, gyorsan kellett cselekedni, alkalmazkodni az új helyzethez, beállítani egy teljesen új rendszert az iskolában.Nagy kihívás elé állított minket a sors.A családi házi rendet is újra írtuk. Mint szülő, büszkén mondhatom, hogy megtérülni látszik a gyermekeim nevelésébe fektetett energia. Tiszteletben tartják, ha dolgozom, besegítenek, önállóbban végzik feladataikat. Az első hetekben nagy szükség volt erre, hiszen reggeltől estig a számítógép előtt ültem, kérdésekre válaszoltam,- tanár, pszichológus, informatikus voltam egyszerre. Este varrógépre váltottam, és szájmaszkokat varrtam barátaimnak és ismerőseimnek.

• Egy iskola vezetőjeként még nagyobb felelősség hárul rád!

Mint intézményvezető büszkén kijelenthetem, hogy szerencsés vagyok, hogy ilyen lelkes, elhivatott csapatom van. A tanári kar hihetetlen gyorsan felvette a ritmust, és éjt nappallá téve dolgoztak azon, hogy folytatódjon a munka a számunkra is új, távoktatásos rendszerben. Több kollégánk, akik intézményünkben szaktantárgyakat tanítanak, mindemellett még, mint orvos, és mint nővér is helyt kell, hogy álljanak a kórházakban. Megható számomra az az elhivatottság. Őket a Jóisten is erre teremtette, becsületesen, szívvel- lélekkel végzik munkájukat. És nem utolsósorban szeretném kiemelni a diákokat is. Csodálatra méltó, az a fegyelem, alázat és türelem, ahogy viszonyultak a kialakult helyzethez. Imádom őket.

• Hogy telik most egy pedagógus napja?

Fél hétkor kelek, bekapcsolom a számítógépem, s a reggeli kávé közben válaszolok az e-mailekre, majd a kollegákkal egyeztetek. Van egy közös viber csoportunk, ahol kommunikálunk, segítjük egymás munkáját, biztatjuk egymást, és viccelődünk is persze, ami át tud lendíteni bennünket a kisebb-nagyobb mélypontokon. Megbeszéléseket is tartunk online. Közben elkezdődik a tanítás. És ehhez társulnak párhuzamban az otthoni elfoglaltságok, tanulás a gyerekeimmel, főzés, napi teendők. Nincs megállás a tanítás után sem. Az esti órákban zajlanak a projekt munkák, melyekben az intézményünk mindig lelkesen részt vett, és részt fog venni a jövőben is. Fontosnak tartjuk a fejlődést, ami elsősorban az önmagunk fejlesztésével indul. Tanári karunk tagjai különböző webináriumokon vesznek részt, hogy jobban átlássák a hasznos technológiákat, amiket jelenleg a távoktatásban kamatoztatni tudunk. Próbálkozunk a saját tananyagjaink digitalizálásával is. Igyekszünk rendszer szinten is megosztani tapasztalatainkat, ezért aktívan részt veszünk a Karantéma virtuális iskolafejlesztő nap megszervezésében és lebonyolításában is a Fórum intézettel együttműködve. Néhány meglevő projektünket is igyekszünk átvinni a virtuális világba, ilyen például a Boldog iskola, amire most fokozottan szükség van a járvány miatt.

• Hogy képzeljük el magát a távoktatást egy középiskolában?

Mikor március 9-én a megye utasítására fel kellet függesztenünk a hagyományos oktatást, már másnap teljes gőzzel nekiláttunk a távoktatás előkészítésének. Az első pár nap nagyon kezdetleges volt, de hamar ráéreztünk az ízére. A tanítás alap platformja az Edupage, itt zajlik a feladatküldés, a visszakapott feladatok javítása, megbeszélése, dolgozatírás, a dolgozat kiértékelése. Az órákat órarend szerint tartjuk, és feleltetünk is videós felületeken. A 21. század vívmányainak teljeskörű kihasználása folyik jelenleg a tanintézetekben.Azt tapasztalom, hogy a diákok imádják az új rendszert, hiszen ez az ő világuk. Természetesen mi tanárok is igazodunk hozzá, de nagyon megterhelő és fárasztó, éppen ezért szabtunk egy határt, miszerint hétköznaponként 7,50-től – 15,00-ig érhetnek el a diákok bennünket.

• Mit üzensz a diákoknak?

Legyetek szorgalmasok, használjátok ki, hogy saját tempóban lehet tanulni, és legyetek igényesek magatokkal szemben, ami a tanulást (is) illeti. Mindig az éli túl a nehézségeket, aki az adott helyzethez legjobban és leggyorsabban alkalmazkodik, és képes kihozni belőle a számára lehető legjobbat! Bízzatok magatokban! Higgyétek el, bármire képesek vagytok, ha igazán akarjátok! Minden, amit megtanulunk, egyszer hasznát vesszük! Iskolás koromban nem így vélekedtem, de az évek tapasztalata igazolja az én tanáraimat is. Minden információ, amit elültetünk magunkba, bővíti a látáskörünket, és tökéletesíti a problémamegoldó készségünket.

• Jelenleg szülőként is nagyobb teher nehezedik rád. Hallani töméntelen mennyiségű tananyagokról, szigorú pedagógusokról, fáradt, ingerült szülőkről. Hogy látod ezt anyaként?

A legtöbb általános iskola információim szerint az ismétlésre összpontosít, míg ez a középiskolákban nem elég. Mindkét gyermekem a Vámbéry Ármin Alapiskolába jár. Lányom nyolcadikos, és teljesen megfelelő mennyiségű feladatot kapnak. Eleinte voltak nehézségek, főként a számítógép használata okozott problémát, de mostanra már minden normalizálódott. Szépen haladnak a tananyaggal tovább. Fiam harmadikos, Marika tanító néni teljes mértékben átérzi a helyzetet, és nem terheli le sem a gyereket, sem a szülőt. Vannak jobb, és vannak rosszabb napok természetesen, de türelemmel minden megoldható. Felállítottunk egy saját rendszert. Megbeszéltük közösen a gyerekekkel, mikor legyen a tanulási idő, és hogy fogunk dolgozni. Átvesszük a feladatot, ők egyedül dolgoznak rajta, majd közösen ellenőrizzük. Nálunk ez bevált! Úgy gondolom, ez alkalmas időszak arra is, hogy az önálló tanulásra vezessük rá gyermekeinket. Nekünk szülőknek pedig tudatosítanunk kell, semmi nagy, semmi szép, semmi nemes nem születtet még áldozatok nélkül. Tartsunk ki, és tegyük szebbé ezt a nehéz időszakot gyermekeink számára! A legjobb befektetés a gyermekünkre szánt idő.

• Mit gondolsz, milyen a jó pedagógus egy ilyen nehéz időszakban?

Nem csak a jelenlegi helyzetben, de most különösen fontos, hogy diák (és persze a szülő is) érezze, hogy bizalommal tud fordulni a tanárhoz. Szükségét érzem, hogy érdeklődjünk a gyerek lelki állapota felől, tudassuk vele, hogy fontos nekünk, és nincs egyedül. Tudatosítani kell, hogy ami számunkra természetes, az lehet egy gyereknek nagy lelki teher ebben az időszakban. Tanárnak és szülőnek most még jobban össze kell tartani, nyugodtnak, türelmesnek, megértőnek maradni, és szeretettel fordulni a diák felé.

• Kíváncsi vagyok, Te hogy vélekedsz erről a világjárványról?

Ismersz, tudod, hogy spirituális ember vagyok. Úgy gondolom, ezt a vírust nem véletlenül kapta az emberiség. Fejünkre koppintottak, hogy vessünk számot magunkban, mi az, amit rosszul csináltunk ezidáig, és mi az, amin változtatnunk kell a jövőben. Nem várhatjuk, hogy csak a világ változzon, ahogy azt sem, hogy majd az idő mindent megold helyettünk. Elsősorban nekünk embereknek kell megváltoznunk, s a jóra törekednünk, hogy az ilyen nehéz időkben is segíteni tudjuk egymást!

• Véleményed szerint mi az, amit még tehetünk? Hogyan segíthetünk másokon?

Járjunk nyitott szemmel és nyitott szívvel embertársaink között! Vannak, akiknek most nagy szükségük van a segítő kézre, hiszen munka hiányában a kevés tartalékuk lassan kimerül, s lehetséges, hogy napi szükségleteiket sem tudják fedezni. Ha ismerünk ilyeneket, segítsünk nekik! Sokan szégyenként élik ezt meg, de arra biztatom őket, hogy ne szégyelljenek segítséget kérni! Biztos vagyok benne, hogy egyszer lehetőségük nyílik viszonozni a segítséget. Segítsünk ott, ahol tudunk!Nem utolsósorban arra buzdítanák mindenkit, ha teheti, menjen és adjon vért! Lehet holnap nekünk lesz szükségünk rá!Ezenfelűl a jótékonykodás növeli a boldogságérzetünket.

• Mit gondolsz, van-e okunk félni?

A félelem nem egy valós dolog, hanem gondolataink szüleménye, de a veszély valós, ezt tartsuk szem előtt! Ennek elkerülése a fontos, arra kell most összpontosítani! Ha tehetjük, maradjunk otthon! Tartsuk be a higiéniai szabályokat! Találjunk magunknak elfoglaltságokat, amivel le tudjuk kötni a gondolatainkat! Próbáljuk ezt az időt ajándéknak felfogni, és magunkkal törődni. Bővítsük tudástárunkat, és fejlesszük személyiségünket!

• Amiért ez a cikksorozat megszületett a fejemben, az maga az ÜZENET. Mi az, amit fontosnak tartasz még a leírtakon kívül üzenni az olvasóknak?

Talán itt az ideje, hogy a Harcosért is harcoljon valaki, a Másokkal-törődővel is törődjön valaki, a Szeretetet-adót is szeresse valaki! Légy Te a Valaki!

• Köszönöm a beszélgetést!

fotók: pixabay

Mivel független hírportálunkat a Kisebbségi Kulturális Alap döntőbizottsága idén nem támogatta, ezért az olvasók hozzájárulását kérjük a további működésünkhöz, amelyet a következő számlaszámon tehetik meg:

SK66 0900 0000 0051 6455 9727

A kultminor.sk oldalán megtalálhatjátok a támogatást élvező termékeket.

KÖSZÖNJÜK A TÁMOGATÁSOKAT!