Hogy találkoztatok egymással és pontosan mikor alakult a Jóvilágvan zenekar?

Gyakorlatilag a srácok egy városban nőttek fel, egy társaság voltak, gyerekzenekarban is játszottak már együtt. Velem is a gimnázium alatt ismerkedtek meg. Trencsík Pál szólt a cimbiknek, lementünk egy terembe, amit akkoriban több helyi banda is használt és boldogan megalakultunk.

Kezdetben Anouk feldolgozásokat játszottunk, aztán Pál elkezdte írni az első saját dalokat.

Miért épp ezt a nevet választottátok?

Párkányban működik a hídőrség intézménye. Gyakorlatilag egy művészeti ösztöndíjról van szó, a világból sorra érkeznek hozzánk a művészek és 3-6 hónapig városunkban/köztünk/velünk/nekünk élnek. Egy nap éppen Pállal sétálgattunk az utcákon, zenekarnéven gondolkoztunk, mert közeledett az első koncert és valamit rá kellett írni a plakátra.

Ekkor jöttek szembe a holland Monique Besten művészeti projektjeként a város minden ragasztható felületén jelenlévő sárga post-it cédulák. Mindegyiken annyi állt: jó világ van. A harmincadik cetli után, már éreztük, hogy nem kell több jel, értjük, köszi, szóval akkor jóvilágvan.

Pontosan kikből áll a zenekar és milyen hangszeren játszotok?

Zoli (gitár), Máté (gitár), Gazo (basszusgitár) meg én, Bokor Réka (ének) vagyunk a legrégebbi tagok. Dobos és billentyűs fronton voltak váltások, sokukat az indokolta, hogy az illető tagunk hajózni ment, hogy a tenger vagy az óceán hullámain doboljon/pengessen. A dobosunk Jáger Zoltán, a billentyűsünk Vörös István, ők magyarországiak, jelenleg karantén-elszakítottságban van ezért a zenekar.

Mi négyen azért le-lenézünk a próbaterembe és igyekszünk dolgozni, készül a negyedik lemezünk. 

Főleg saját szerzeményeket adtok elő, igaz? Léteznek esetleg feldolgozás dalaitok is?

Igen, jellemzően saját dalainkból áll a repertoárunk, három lemezünk jelent meg eddig.

Néha-néha azért befigyel egy kis Sweet dreams vagy Insomnia, régebben népdalfeldolgozásokat is játszottunk (Pálpaliné balladája, Míg azt mondják, Magos a dési temető) de Máté előadásában az Elkártyáztam a gyönge szívem meg a Muki fia is zseniális. 

Pontosan hogyan születnek a dalaitok? Milyen egy megszokott alkotási folyamat?

Ki kell tapasztalni azt is, hogyan tudunk együtt dolgozni, úgy, hogy mindnyájan otthon érezzük magunkat a folyamat közben. Szerintem minden zenekar, zenész számára sajátos és változó is az, hogy hogyan szeret dalokat írni, néha jobb egyedül, néha jobb közösen, egy jó kis jam-ből építkezve, néha hirtelen, néha vissza-visszatérve egy dalhoz. Most jellemzően én írom a szöveget meg a dallamot, megmutatom a fiúknak, s van, hogy közösen, van, hogy ketten-hárman elkezdjük kidolgozni őket.

A dalok felvétele, no, az sem egy egyszerű dolog, albumfelvételre egészen máshogy kell készülni, mint egy koncertre.

Mi nyújt inspirációt számotokra?

Bármi. Egy jégkrémes (nanukos) csomagolás, a nagy szerelmeink, néha mitológiai témák, egy jól megélt pillanat, egy-egy szó, egy-egy hang, egy-egy ritmus, egy-egy akkord. 

Milyen zenei stílusba sorolnátok magatokat?

Alternatív poprock.

Általában milyen rendszerességgel próbáltok és hány fellépésen vagytok már túl?

Még megtippelni se tudnám, hogy hány koncertünk volt. Sok száz, és ez csodálatos!

A próbák is kis zenekari ünnepek, általában hetente, vasárnaponként szoktunk összegyűlni, immáron egészen otthonos és komfortos próbatermünkben. Mindenki beszámol a hetéről, megbeszélhetők a bindzsi-ügyek, bemutathatók az új hangszerek, lehet örülni egymásnak.

Ha a Hét törpe közül kellene választanotok, akkor ki, melyik törpe lenne?

Gratulálok a kérdéshez. Fuhh! Hosszas tépelődés után sem tudok választ adni a kérdésre. Egyszerűen nem tudom a srácokat törpeként elképzelni. Nekem ők mind óriások! #love

Valóban fontos, hogy egy zenekar tagjai képesek legyenek teljesen összehangolódni? Ez lehet vajon a hosszú fennállás kulcsa?

Nem hiszem, a hosszú fennállás kulcsa lehet az is, hogy egy-egy zenekar a zenéből él. De sokáig azt hittem, igen, hogy csak az az „igazi” zenekar, ahol ez így van, ahol árad a csí és egymás inspirálása megy nagyüzemben. Idealista voltam, na. 

Szerintem, ami bennünket összetart az a zene iránti hálás szeretetünk. Annyi sok jót kaptunk már a zenétől és a zene által, hogy egyszerűen akkor billen helyére a világ, ha egy térben zenélünk így együtt.

Nagyon szeretem a koncertekben, hogy a zenekar és a rajongók is egyszerre élik meg az épp teremtődő szépségeket. A próbákon pedig egy dal születésénél is az a legjobb, mikor végignézek magunkon és látom a csillogó szemeket!

A családjaitok támogatnak, buzdítanak Titeket?

Hogyne, nem igen tiltakozik senki. Hisz tudják, hogy ez nekünk a legjobb. Bár nagymamám nagyon bízott benne, hogy az éneklés csak múló hóbort és felhagyok ezzel a „perenasággal”.

Vannak esetleg különleges rajongóitok?

Csak különleges rajongóink vannak. Erre nagyon büszkék vagyunk!

Kiknek mondanátok köszönetet az eddigiekért?

Főként a Jóistennek és egymásnak.

Mik a jövőbeni céljaitok?

Elkészíteni a negyedik lemezünket. Már kábé egy éve dolgozunk rajta, születnek a dalok, néhány kész teljesen, néhány alakul, néhány épp születik.

Nagyon izgalmas lemez lesz, igaz, a dalok fele meglehetősen búskomor – valahogy most ilyen érát élek. Jól sikerült próbakezdő improvizációkból születtek a vadabb dalok. Még az is lehet, hogy ketté vesszük az anyagot és duplalemez lesz, az egyik síráshoz, a másik nevetéshez. Két modern ballada (A folyó balladája; Lányok, lányok) és két mitológiai témájú dal is megszületett már (Arkhé, Lilit).

A jelenlegi, koronavírus okozta rendkívüli helyzetben készültök a közönségnek esetleg valamilyen különleges meglepetéssel?

Elkészítettük Rosszul vagyok c. dalunk feldolgozását és reméljük, ebben a csendesebb időszakban egy-két új dalt is be tudunk majd mutatni. 

Mit tanácsolnátok azoknak a fiatal zenészeknek, zenekaroknak, akik csak most indultak el ezen a pályán?

Legyenek kitartóak és alázatosak, szeressék egymást és legyen sok-sok örömük a közös muzsikálásból.

Ne ragaszkodjanak szabályokhoz, ne a zenét igazítsák a kereslethez – ez nem vezet jóra. Véleményem szerint minden zenész személyes felelőssége, hogy merre tart a zene, a fiatalság milyen zenei ízlést alakít ki magában.

Rajtunk áll, hogy mi zenészek (s általunk a közönség is) megelégszünk-e a tucat-dalokkal, a könnyen eladhatóval, a középszerűvel, a mondandó nélkülivel, vagy ennél többre is érdemesnek tartjuk magunkat és egymást. 

---

Mivel független hírportálunkat a Kisebbségi Kulturális Alap döntőbizottsága idén nem támogatta, ezért az olvasók hozzájárulását kérjük a további működésünkhöz, amelyet a következő számlaszámon tehetik meg:

SK66 0900 0000 0051 6455 9727

A kultminor.sk oldalán megtalálhatjátok a támogatást élvező termékeket.

KÖSZÖNJÜK A TÁMOGATÁSOKAT!