Árpád nemzetségének utolsó aranyágacskája... így jellemezte egyik kortársa III. Andrást, az utolsó Árpád-házi magyar királyt, aki 720 éve és 12 napja hunyt el. Vele ért véget nemzeti dinasztiánk több mint három évszázados tündöklése.

III. András élete nem volt könnyű. Apja az az István herceg, aki apja, II. András halála után, tehát utószülöttként jött világra és szinte senki nem ismerte el apja törvényes fiaként. Velencében élt számkivetettségben és a Morosini család lányát, Tomasinát vette el. Az ő gyermekük lett András, akinek szinte reménytelen volt Magyarország trónjára jutni. Ám a kiszámíthatatlan Kun László halála után az ország reménytelen helyzetbe került. Az országot egyszerre szerette volna megszerezni Habsburg Albrecht, a cseh III. Vencel, a Nápolyi Anjou család, az ország jelentős részét birtokló oligarchák saját érdekeiket nézték és az országba érkező velencei herceg egyszerre kapóra jött. Bár sokan kétségbe vonták származását, de belátták, utolsó reményt jelent a hazának. És III. András méltó utóda lett őseinek. Megverte ellenfeleit, kiegyezett az oligarchákkal, stabilizálta az országot.

Bár váratlan, hirtelen halála mindezt félbeszakította, hálával gondolunk rá.

Már azért is,mert Pozsony városa neki köszönheti születését...

Persze, ez így túlzás. Pozsony sokezer éve lakott hely, és sokszáz éve az ország fontos központja volt... de mégis...

A korabeli Pozsony elsősorban a vár volt. Alatta a Dunai átkelőnél sok kereskedelmi út találkozott, így hát letelepedtek kereskedők, kézművesek, hozzájuk tartozó munkások... de minden jogkeret és védelem nélkül. Ha ellenseg jött, bemenekültek a várba, míg a hadak kifosztották, felégették házaikat. A háború után visszatértek, újraépítették hajlékaikat. A vár ispánja jobbágyként kezelte őket.

Ennek vetett véget III. András privilégiuma.

Az oklevél, amely 1291 december 2-án kelt, Pozsonyt városi jogokkal ruházza fel. Rögzíti a polgárok jogait és kötelességeit, többek közt felszabadítja őket az adóktol, bírót és tanácsosokat választhatnak, szabadon kereskedhetnek, saját falakkal vehetik körbe városukat.... ezt a dátumot tartjuk Pozsony születésnapjának.... ezt követően felgyorsul a fejlődés, pár évtized alatt az ország leggazdagabb és legbefolyásosabb városává válik, számtalan kőépülettel, bevehetetlen falakkal, és még a várbeli uraságoknak is ellenáll.

Pozsony nem felejtette el jótevőjét. Hajdan tér viselte III. András király nevét ( mai Šafárik tér) a királyi oklevél mai napig a város féltve őrzött kincse, a városi múzeumban másolatát csodálhatjuk... és ehhez még hozzátenném... az oklevél az évszázadok során megsérült. Érdekes módon azok a reszei sérültek meg és váltak olvashatatlanná, ahol a polgárok jogairól és kötelezettségeiről van szó.

Azok a részek, amik a jogokat és kiváltságokat veszik sorba, gyönyörűen olvashatóak mai napig...

Hiába... a Pozsonyiak mindig leleményesek voltak....