Jött László Csaba, akiről a mai napig senki sem tudja, hogy hol hibázott, de kicsit erősebb volt a dunaszerdahelyi közeggel való viszonya, mint ahogy azt a klubtulajdonos & menedzser elképzelte. Csaba királyfi picit elszámította magát, pedig nagyon beleillett a magyar valóságba.

Jó pár hetet kellett várni, míg megtudtuk, hogy Marco Rossi lesz a DAC edzője. Aki nem szeretett Dunaszerdahelyen, morcos volt néha, és meccsek  után első dolga volt az öltözőbe vonulni.

Csányiék úgy lenyúlták az olaszt, hogy mukkanni sem volt időnk, de nem is akartunk, elvégre a magyar labdarúgó válogatott edzője lett. Pestre költözésekor persze mindenki boldog lett. Ő is.

Megindultak a találgatások, valójában kit lehetne hozni Dunaszerdahelyre edzőnek, ami számunkra a világ közepe, de mégsem egy futballnagyhatalom hozzátartozója a Fortuna liga résztvevőjeként.

Sokan kicsit félve méregették Peter Hyballát, amikor megjelent a kigyúrt sárga tornacipőjében (kék csíkokkal), nyújtómozdulatokat gyakorolva a cserepad előtt mérkőzés közben olyan tekintettel, mintha egy zártosztályról szabadult volna. Aztán Peter hozott egy olyan stílust, ami nagyban hasonlított a totális futball képéhez, és a csapatok nagyrésze nem is tudta hova tenni ezt. Még a játékvezetők és a SFZ által akkortájt nagyban támogatott Nagyszombat és Slovan sem. Voltak eredmények, de Hyballa nem tudott mit kezdeni a klubfilozófiánkkal, és bátortalan volt az ifikhez nyúlni. Itt szeretném megjegyezni, hogy véleményem szerint igenis jó játékoskerete volt Peter Hyballának a Fortuna ligához képest. Peter azt hitte, kinőtte a DAC elképzeléseit, a klubtulaj viszont nem, és nagyon helyesen akkor küldte el, mikor kellett, ezzel nagyobb esélyt adva az utána következő edzőnek.

Jött a klubtörténelmünk egyik, ha nem a legnagyobb tévedése Hélder Marino Rodrigues Cristóvão, akivel még időben tisztáztuk, hogy ez nem az a történet, amiben ő szerepet vállalhat.

Újra csak egy olyan időszak jött a szurkoló számára, amikor nem tudta elképzelni, vajon kit tudnak ezek után a DAC kispadjára csábítani. A bizonytalanság most rövidebb lett, mint a múltban, és robbant a bomba Bernd Storck érkezése hallatán. Az a Bernd Storck, aki a magyar válogatottat oda vezényelte egy EB-n, ahol már régen nem volt. Akivel megvertük a Olympique de Marseille-t és hatot kaptunk a OGC Nice-től.

Akik jártasak a szlovák futball élvonalban, azok tudják, hogy milyen színvonalat képvisel, mondjuk Pohronie vagy Senica! Bernd Storckéknak pedig megmutatta most a LASK Linz, hogy mi van a liga után. Persze tudatosítjuk, hogy ez egy megkezdett út, de ha két meccsen, 11 gólt kap egy szlovák bajnokságot vezető csapat, akkor ott komoly elemzésre van szükség.

Biztos vagyok benne, hogy emlékezik a kedves olvasó, amikor Peter Hyballa a DAC-al ötöt kapott Nagymihályban, és a nem túl erős görög Atromitosztól két meccsen ugyanannyit. Feltettem magamban a kérdést, hogy vajon ezek után mindenki leolvassa majd a taktikánk?

Félve jegyzem meg, hogy keleten készülnek ránk, s ezt követően jön a Slovan. Arra meg igazán kíváncsi vagyok, milyen lesz Davis és Blakman offenzív játéka, mert lassan belerokkan miattuk Müller és Kružliak.

Más!

Egyszer ültem egy Slovan elleni sajtótájékoztatón, és a nem éppen Szívemcsücske ml. Kozák a Fortuna ligás edzőkről beszélt. Én már akkor kapizsgáltam, mit akar mondani, de azóta sem tudtam eldönteni, hogy hogy miért tartják gyengébbnek a szlovák vagy magyar edzőt a Fortuna ligához, egy külföldi edzővel szemben?!  

Viszont tény és való, hogy a klubrekordokat és Európát eddig csak ők biztosították...