Úgy gondolom, hogy azoknak a játékosoknak, akik magukra húzták, vagy magukra fogják húzni még a sárga-kék mezt, ezt sosem szabadna elfelejteni!

„Lehet rosszul játszani, de lélektelenül soha! Van úgy, hogy az embernek rossz napja van, és a pályán semmi nem sikerül. Nem számít, a lényeg az, hogy lássák rajtad az emberek, hogy megszakadsz a klubért, a szurkolókért, és akkor a vereség is meg van bocsátva. Ilyen egyszerű!” – mondta Simon Tibi valaha.

A fergeteges bajnokságkezdés kezd feledésbe merülni, mert voltaképpen az őszi izzadságszagú befejezést tavasszal ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Az 5 pontos előnyből a táblázat éléről mára lett egy 10 pontos hátrány, és ez alatt az idő alatt Bernd Storck edző irányításával jó néhány olyan mérkőzést láthattunk, ahol kevesebbet mutatott a csapat, ahogy elvárható lett volna.

Úgy érzem, akik olvassák ezt az írást, ismerik annyira a DAC-t, hogy legyen összehasonlítási alapjuk.

Vannak, akik erősebb játékoskeretet követelnek, jobb hátvédeket, gólerősebb csatárokat, és ebben látják a csapat jó szereplését. Aztán vannak olyanok, akik meg vannak győződve, hogy sosem lesz bajnok a DAC, és vannak, akik hisznek a csapatban és annak tulajdonosában.

Én az utóbbihoz tartozom, na nem a 2020/21-es bajnokságban, mert véleményem szerint ez a hajó már elúszott.

A jövőben viszont bízom a hozzáértésben, a munkában, kitartásban és abban, hogy egyszer bajnoki aranyérmet ünnepelhetek Dunaszerdahelyen. Bár tudjuk, nem kis munkával jár, és Fortuna istennő „keze” is kell hozzá, hogy ez megvalósuljon.

De hagyjuk az ömlengést, és nézzünk pár olyan tényállást, amit csapatunk a Slovan otthonában produkált.

A pályán lévő szereplők nagy száma a taktikai összetettséggel és dinamikai intenzitással együtt határozzák meg a futballt, mint játékot, és követelik meg a játékosok és a csapat különböző részei közötti együttműködést. Ezt akkor erősíthetjük meg, ha a meccs során megfelelő kommunikatív kapcsolat áll fenn a csapattagok között.

A mérkőzés alatti kommunikációt tartalmilag két nagy csoportra oszthatjuk:

1. orientációs célú kommunikáció
2. támogató célú kommunikáció

Mindkét kategória játékos és játékos, játékos és stáb vagy játékos és a teljes csapat közötti kommunikációs kölcsönhatásként valósul meg.

Kép 1.

Az első gólunk előtti szituációt láthatjuk, amelyben több helyezkedési hibát is vétettünk.

Kép 2.

Második képen Beskorovainyi által elkövetett szabálytalanság a 16-on belül, de ha megnézzük a játékostársai helyezetét újra felfedezhetjük a hibás védekezési helyezkedést. (2:0)

Kép 3.

A harmadik gólunk előtti szituációból edzői tanulmányt is írhatnánk. Kalmár és Blackman helyesen vigyáz arra, hogy ne tudják megjátszani szélen a labdát, viszont a tizenhatosunk előtt 6 játékosunk szinte nem is a mérkőzéssel foglalkozik. Egyedül Balič eszmél, láthatjuk milyen távolságról. Waisnek több megválasztása is adódhatott volna, voltaképpen még 3 játékostársa is várta a labdát 40 méterre belül a kapunktól. Sajnos kapusunktól és a kispadról sem jött a hangos utasítás!!!

Kép 4.

Negyedik felvételen pedig azt láthatjuk, hogy Jedlička rosszul helyezkedik, és mennyire előnytelen egy kapus számára a 184 centiméteres magasság.

A Slovan elleni mérkőzésen kiváltképpen fájóak azok a hibák, amelyeket már nem először követünk el védekezésben. A támadásaink erőtlenek, és már-már unalomba fulladnak a rengeteg hátrapassz láttán, nem beszélve arról, hogy taktikánk minden mérkőzésen szinte ugyanaz. Nem alkalmazkodunk ellenfeleinkhez, nem tudjuk mik az erősségeik, és szerkezetileg későn reagálunk ellenfeleink játékára. Játékosaink nincsenek feltüzelve, kevés a győzni akarás!

Jön a rájátszás, és nem írok le újat, hogy a DAC skalpjára mindenki pályázik a Fortuna ligában, viszont Európa színtere újra elérhető számunkra.

Hogy mire leszünk képesek ott? 

                                             .... a jelenlegi játékunk sajnos nem kecsegtető előjel…

kép forrása: slovan tv