Őszintén bevallom, erősen dolgozom a bícsbádin, fel-alá járkálok a hűtő és a fotel közt, veszettül pörög a lépésszámlálóm, de mégsem távolodom a hízás gócpontjától, a zizegős unalomtól, amitől mindig csak egyre éhesebb és éhesebb leszek.

Nincs megfelelő csatlakozás még a legközelebbi hely(i)ségek közt sem.

A wc-t a halóból két átszállással és három éles bal kanyarral érem el az egyre zsúfoltabb lábbuszomon, ami sajnos igencsak döcög, mióta az a bizonyos 6 kiló súlyfelesleg a kanapén henyélés domináns oldalára, a balfelemre rakódott. Nem vicc ez a plussz súly, bár ledobhatnám, mint egy megunt és már szükségtelenné vált rakományt, hogy aztán pihe puha léptekkel röppenhessek tovább, de ez persze egyenlő a lehetetlennel. Így a wc-re való eszeveszett robogásom sem tűnne többé dinoszaurusz dübörgésnek, maximum egy kis cinke röpke szökkenésének.

A lakás minden szegletét ismerem már, az üres perceimben megszámoltam a csempéket, a csöpögő csap cseppjeit, a másodperc mutatók kínos kattogását, mely tevékenységek monoton egyhangúsága miatt többnyire minden egyes alkalommal éhségtranszba esem,

(nemtom, van-e ilyen, de velem tuti,valami hasonló történik) és azonnal rárontok a rágcsás kosárkámra, amit immáron nem nevezhetek kis kosárkának, ugyanis az üzletek húsvéti csukvatartása után végre én is megvehettem a következő két hétre való csipsz mennyiséget, így az az eddig pöttöm, sukár kosárka most legalább a háromszorosa a korábbi formájának. (Mindezt látva, egyenes tükrözi az én hízásom menetét is, mily megböbbentő felismerés.)
 

Tehát rárontok a még friss és bontatlan zacskókra és a másodpercek kattogásával szinkronban eszem ki az adott zacsi teljes tartalmát, mégpedig egyes egyedül, az utolsó morzsáig.

S hogy az éjjeli döcögés miatti térdbeverés, bokakifordulás és ajtófélfa lefejelés ne ismétlődjön meg többé, most igyekszem azon dolgozni, hogy egyensúlyba kerüljünk, én és az oldalaim.

Tehát most ugyanezen tevékenységek, a fotel-hűtő közti lépés- és fürdőszobai csempeszámlásás, valamint a transzevés szorgalmas folytatásával azon leszek, hogy rádolgozzak a jobbomba, ami nem azt jelenti, hogy ezek után a nem domináns oldalammal, azaz a jobb felemmel, a TV-nek háttal henyélek a kanapén, hanem hogy a gravitáció áldását kihasználva, evés közben finoman a jobb oldalamra dőlve döntöm magamba a szilárd és nem annyira szilárd kalóriautánpótlást. Így pótolva azt a hiányzó 6 kilót a jobbomról, ami mindmáig megnehezíti a itthoni távközlekedést.
 

Az alkoholról nem is beszélve, ami immáron mindezen tevékenységek alfája és omegája lett.

Így garantált nálam az itthoni karantén-jókedv.

Fotók: Pixabay

---

Mivel független hírportálunkat a Kisebbségi Kulturális Alap döntőbizottsága idén nem támogatta, ezért az olvasók hozzájárulását kérjük a további működésünkhöz, amelyet a következő számlaszámon tehetik meg:

SK66 0900 0000 0051 6455 9727

A kultminor.sk oldalán megtalálhatjátok a támogatást élvező termékeket.

KÖSZÖNJÜK A TÁMOGATÁSOKAT!