Az én receptem
Mindig csodálom azokat az férfiakat, akik a gasztronómia világában otthonosan mozognak, és a kocsmai csülökpörkölt sült hekk - avagy a csacsihal - kombinációtól tovább látnak.
Azt is be kell vallanunk, hogy nagy előny a női nemnél, ha a férfiállat otthonosan mozog a konyhában, viszont a hölgyek csodálatát az igazi profik mindig is jobban kivívták.
Divatba jött az édes keverése a savanyúval, vadhúst eszünk lekvárral, tejfölt pedig uborkával. Pici darab, egy kis csorgatás, néhány elszórt fűszerlevéllel a tányéron, és a kaja csodákra képes egy vonalait korlátok közt tartó hölgy esetében is.
Kijelenthetjük, a főzéstudomány is óriási fejlődésen ment keresztül, és maga Szent Márton, a gasztronómia védőszentje is csodálkozna néhány „bőséges” fogáson.
Most kicsit haza kell, hogy beszéljek, és büszkén vallom, hogy 20 évesen már volt fogalmam, mi a különbség rántás és habarás közt, viszont én mindig a „hagyományosat” főzöm.
Nálam egy tejfölös paprikáscsirke így készül:
Jóapám kedvenc kajáját rutinból készítem. Mikor megfogalmazódik bennem melyik nap készítem el, megvásárlom a hozzávalókat. Csak szólok, az ajándék csirke a legfinomabb. Bakai, sülyi, csallóközkürti, de még jónéhány környező falvak csirkéit kóstoltam már paprikáscsirke formájában. Bősről például sosem kaptam csirkét! :)
Szóval előveszem a vágódeszkám, és feldarabolom a csirkét. Kiválasztom a megfelelő fazekam (már 30 éve ugyanaz), és zsírt rakok bele. Általában ekkor szembesülök azzal, hogy elfogyott a hagymám, ami nagyon sok étel alapanyaga. Gyorsan lefutok a negyedikre Zsoldos Évához, aki megdob egy- két fej vöröshagymával. Hagyma felszelve (jó apróra), üvegesre dinsztelve, paprika kicsit megkapatva, és a csirke már megy is a helyére. Szemre sózom, és felöntöm, amennyire kell. Alapjáraton főzöm, miközben beugrom a számítógép elé megnézni hány lájkot kapott a legutóbbi írásom.
Napjainkban éppen a maszkvarrókat kísérem figyelemmel.
Ki állítja azt, hogy a csőtésztánál nem jobb a szaggatott nokedli? Lisztet, sót készítek, miközben rájövök, nem álltam meg Johancsik Rozinál a házi tojásért. Csengetek szembe-szomszédba Mártihoz, nincs. Utolsó lehetőségem ötödiken Gelnyicky Erzsike, aki természetesen ellát egy tojással, hadd szaggassam a nokedlim.
Jól tudom, valaki nem rak bele tojást, én igen…
Az állaga olyan, mint a szoptatós anya csecse, és nem ragad össze a forró vízben.
Az utolsó fázisa a csirkepaprikás főzésnek egy telefon, hogy van kaja gyerekek, ha gondoljátok…
Aztán három napig egyedül eszem… :))
kép: megaport.hu
--
Mivel független hírportálunkat a Kisebbségi Kulturális Alap döntőbizottsága idén nem támogatta, ezért az olvasók hozzájárulását kérjük a további működésünkhöz, amelyet a következő számlaszámon tehetik meg:
SK66 0900 0000 0051 6455 9727
A kultminor.sk oldalán megtalálhatjátok a támogatást élvező "kulturális" termékeket.
KÖSZÖNJÜK A TÁMOGATÁSOKAT!