Már hetekkel Jézuska érkezése előtt lázban égtem, persze az ajándékozás lehetősége lebegett szemeim előtt gyermekként. Nagy volt a rokonság, ezért mindig sok ajándékot találtam a karácsonyfa alatt. Anyu nővére sosem hagyta ki a könyvet!

Reggel, mint ahogy általában hétvégenként mindig, nagyapámmal reggeliztem. Forró kakaót készített a mama és egy karé vajas kenyeret, néha kuglófot lekvárral. A délelőtt az udvaron telt. Papával fát készítettünk a Péter kályhába, és míg az asszonyok főzték az ünnepi menüt, mi tettünk vettünk az udvaron. Érdekes módon abban az időben mindig hideg volt és ritkán fordult elő, hogy nem volt fehér a karácsony.

 Ebéd után jóanyám mindig azt mondta, kicsit később menjek délután aludni, mert este jön a Jézuska, és tovább fent lehetek. Később már tudtam, miért volt ez a taktika, hiszen mire felébredtem a karácsonyfa pompában díszelgett. Hatalmas karácsonyfánk volt mindig, amit keresztapám valahonnan a hegyekből hozatott.

Az ünnepi vacsora, egy nagy asztal mellett zajlott és furcsállottam, hogy minden ajtó be van csukva. Anyu is eltűnt kis időre...

...az ajándékok úgy kerültek a fa alá, hogy minden igyekezetem ellenére sem találkoztam a Jézuskával.

Emlékszem, ahogy vacsora után papa a kályhának háttal melegítette a derekát, apu a sezlonyon, mama egy sámlin üldögélt az ajtó mellett és mosolygott. Anyuval nyitogattuk a szépen becsomagolt ajándékokat. Mindenkinek jutott valami. A mendikálókat a mama fogadta és volt, hogy velük énekelt.

Az év legszebb pár órája volt számomra a szenteste. Jó emlékezni…

Szigi

szerző: Szigeti Atila

kép: Fortepan: Lissák Tivadar