Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy milyen formában rendezik meg a folytatást, előre jeleztem kis csapatomnak, hogy tutibiztos vagyok abban, hogy a mérkőzésről tudósító emberek is korlátozva lesznek, így hiábavalónak tekintettem az akkreditáció elküldését. Nincs is ezzel semmi baj, hiszen egy kis, kezdő portál vagyunk, akik kicsit mással próbálkozunk, mint a „nagyok”. Azt is tudatosítani kell mindenkinek, hogy a firkász él egy népszerű klubból, nem pedig fordítva.

Más kérdés viszont, hogy szeretet klubunk játékáról és mérkőzéseiről Poór Tibin kívül nem nagyon ismerek még egy szakmai dolgokat érintő csallóközi sporttudósítót. Nem mernek belemenni mélyebben taktikai és szakmai dolgokba. Vajon miért?

Így aztán marad a mérkőzésről való tudósítás, statisztikákba és számtengerbe merülve a szakmaiság nélkül.

Kicsit foglalkozzunk a mérkőzéssel!

Storck mester nem bízott semmit véletlenre, és egy 4:1:4:1-es alakzattal kezdett, amiből labdaszerzés után váltottunk a 3:5:2-re, gyönyörűen kihasználva a pálya széllességét, és ezzel növelve játékosaink számára a területet. Nem is értettem az ellenfél edzőjének taktikáját, amit az utolsó pillanatig erőltetett. Mondjuk nekünk maximálisan megfelelt!! Hátsó alakzatunk éppen addig tartotta a labdát, amíg meg nem találta a középpályán azt az átmenetet, amikor meg tudjuk játszani csatárainkat. Gyorsabban történt mindez, mint a múltban. Láttuk is néha Ramirez csetlését - botlását, mintha meglepte volna a labda. Az első gólunk is ezt igazolja, amikor egy agresszív védekezés után a legkevesebb érintéssel jutunk az ellenfél kapuja elé, és fejezzük be a támadást. Mellesleg jogtalan volt az első gólunk, mert előtte Beskrovainyi szabálytalankodott.

A felívelt labdák elvesztése után nagyon szépen visszatámadtunk, presszingeltünk, és többször sikerült a labdát az ellenfél térfelén visszaszerezni. Szó szerint percről percre őröltük be az ellenfelet.

Véleményem szerint a mérkőzés legszebb mozzanata:

Védekező felállásból szereztünk egy labdát és Vida Máté passzolta fel Divkovičnak, aki egyérintéssel játszotta vissza Schafernek. Andris gyönyörűen ugratta Blackmant a jobbszélen, és egy bepassz után Kalmár Zsolti passzolta a hálóba a labdát.

Ez olyan „Storckos gól” volt. Érezhető volt az edző elképzelése, játékosok mozgása Kalmárral az élen, és a küzdőszellem.

Megkérdezném:

Ramirez úr, miért nem tetszett gratulálni az első gólnál Divkovičnak, talán haragszik a mesterhármast elért játékostársára?

Zsolti ez már nem az individuális edzés, miért vagy olyan sértődékeny néha egy-egy apró szabálytalanságnál?

Schafer Andris emlékszel a 41. percre?

Davis a 3 védős rendszer tetszik-e?

Jedla, gyors volt a csatár 0:0-nál?

Viszont ezek a kérdések az edzők dolga, amit biztos vagyok benne fel is fognak tenni.

Köszönjük a képeket!