Kérdésem az lenne, erre senki sem kapja fel a fejét ebben a nem éppen magas színvonalat képviselő Fortuna ligában, ahol valamiféle színvonalat pont ez a két csapat képvisel? Ellenünk meg igazán mindenki felszívja magát, pláne, ha kap egy kis „hátszeles” segítséget a SFZ –nek nevezett cserkész-egylettől.

Szóval ebben a tudatban érkeztünk Nyitrára, egy sor olyan játékossal, akinek a lábaikban válogatott meccsek voltak. Élükön Kalmár Zsoltival! Természetesen lehet olyan elképzelés, hogy KáZsé – t leültetjük a kispadra akkor, amikor igenis létfontosságú mérkőzést játszunk a már fentebb említett Nyitrával. Azt a Kalmár Zsoltit, aki hátán vitte a magyar válogatottat a világsztárokkal teletűzdelt szerb csapat ellen. Ja, hogy ez a dolga és meg van fizetve érte? Így igaz, viszont én leírnám, hogy örüljünk a „mi” Kalmár Zsoltinknak, aki lehet már nem is olyan sokáig a miénk, de addig még párszor beveszi az ellenfelek kapuját. A lábában lévő mérkőzések sem mellékesek.

Nem kellene elégedetlenkedni a játékkal, mert úgy gondolom, ebben a nyakatekert idényben nem nyújtunk egy rossz teljesítményt, játékunkban pedig nagyon is fel lehet fedezni a tudatosságot. Higgyétek el kedves olvasók nem egy egyszerű idényt tud maga mögött a csapat, ami még be sem fejeződött. Tehát a konzekvenciát csak akkor vonjuk le, ha már letudtuk a bajnokságot. Természetesen az is benne van, hogy nem az elképzeléseink szerint fog végződni.

Nézzük a Nyitra elleni meccset!

Az elejétől kezdve próbáltuk, nem kevés sikerrel hátul szétpasszolni a labdát, növelni ezáltal középpályásainknak a területet, és kreatívabbá tenni támadójátékunkat, több segítséget kapva a középpályáról, főleg Balič és Kalmár részéről. Viszont említhetnénk még az ellenfél védekezésének partvonal melletti megnyitását, ahol Davis és Bleki ügyeskedett. Nincs konkrét adatom, de talán az egyik kezemen megszámolom, hogy hányszor nyitott ki a Galád legénység, és az edző utasításait hallgatva nem is nagyon engedte előre a Nyitrát.

Következő kérdésem az lenne, hogy véleményetek szerint melyik edző nem ismeri a DAC játékstílusát? Azt a játékstílust, aminek kulcsfontosságú elemei KáZsé, Balič, Davis, Blakmen és még sorolhatnám. Láttuk a Pohronie elleni szenvedésünk, milyen az mikor kiesik néhány kulcsjátékos a kezdőből.

Most szeretném eloszlatni a felvetéseket. Igenis Storck – Németh Anti duó a bajnokság alatt nevel ki (legalábbis próbál) olyan játékosokat, akik a későbbiek folyamán majd, például egy csere után, tudnak lendíteni a csapat teljesítményén. Ilyen volt Nyitrán Nebyla, aki nevelés alatt ál. Nagyon egyetértettem Storck nyilatkozatával, hogy Nebyla nem vallott szégyent, az első tétmérkőzésen kezdőként bemutatott játékával. Azt meg igazán ne felejtsük el, hogy Nebyla 18 éves!

Tehát a játékstílusunk úgy vélem tudatos.

Pár szó még a cserékről, amit sokan nehezményeztetek, hogy több játékosunkon a fáradság jelét vettétek észre, és korábban kellett volna edzőinknek a cserékhez nyúlni.

Storck Dunaszerdahelyen eltöltött ideje alatt, az első pillanatban észlelhettük, hogy nem a nagy változások edzője, ami a mérkőzés közbeni cserelehetőséget illeti. Viszont ő az az edző, aki naponta több órát eltölt játékosaival, ismeri azok mentális, és fizikai állapotát. Azt is megértem, hogy egy gólos vezetésnél, nem szeretne csapategységet bontani, hiszen egy beugrós játékos nem biztos, hogy 100%- ban fel tudja venni a ritmust. Talán az felróható edzőnknek, hogy meg vannak a favoritjai a kezdőben, amit nem szívesen cserél le még 60. percben sem, még ha gyengébb is a teljesítményük. Ez lehet pszichológia pro és kontra, mert a cserepadon ülő hitét veszti, de addig még a csapat egy mérkőzéssel kevesebbet játszva is egyenlő pontszámmal a második, addig ez az edzőpárosunkat igazolja.