A dunaszerdahelyi sportgimnáziumban tanuló, 18 éves Kósa Tamás a karate megszállottja. Elég korán ráérzett a tatami jellegzetes illatára, hiszen már 8 évesen kimonóba öltöztették. Később Tomi a sok ágazat közül a kyokushin karatét választotta, ami egy full-kontaktos ágazat, az ellenfél kézzel vagy lábbal való harcképtelenné tételén alapszik.

A randevúra egy sportos testalkatú, jólfésült, napszemüveges srác érkezett, aki a telefonon megbeszélt tegeződést maradéktalanul betartotta. Azonnal jeleztem felé, hogy nem vagyok az a tipikus publicista, aki adatokat és eredményeket fog leírni, és inkább tereljük személyes mederbe beszélgetésünket. Egyetértett.

A bősi klubjától kezdtük a csevejt, ahol Darnay Barnabás több danos mester keze alatt érlelődött tehetsége, és több aranyérmet köszönhet a klubnak, viszont adódtak nehézségek. Voltak olyan napok, amikor Dunaszerdahely – Bős közti utat négyszer kellett megtenni, és ez nem kis megterhelés egy család számára, a szülők kötött a munkahelyi elfoglaltsága mellett. Ennek ellenére Kósa Tomi fáradhatatlanul szállította a fényesebbnél fényesebb érmeket. 

Néhány eredmény a sikerekből:

2016 Magyarország Világ-bajnokság – ezüstérem

2017 Lengyelország Európa-bajnokság – ezüstérem

2018 Ukrajna Világ-bajnokság – aranyérem

2018 Lengyelország Európa kupa – aranyérem

2019 Spanyolország Európa-bajnokság – ezüstérem

Gondolva az adatokban megfáradt Olvasóra, hadd jellemezzem a 2018-as évét egy mondatban így: 15 nemzetközi versenyen indult el, abból 11 arany, 4 ezüst. Európa- és világbajnok! 2019-ben aztán egy álom vált valóra: a világszerte ismert cseh származású Jan Soukup karate mester jóvoltából Japánba utazhatott Tomi, akit édesanyja kísért el a Távol-Keletre. Az egyhónapos ott-tartózkodás rengeteg élményt, és tapasztalatot adott, mind emberileg, mind sportolóként egyaránt. Tomi a beszélgetésünk folyamán a japánok egymás iránti tiszteletét, a nemzeti sportjukhoz való viszonyulásukat emelte ki, amit egy csallóközi ember csak akkor érthet meg, ha közöttük tölti mindennapjait. A nyelvi nehézségek ellenére Osamu Sumitami mester úgy bánt „Tomasszal”(így hívták a japánok), mint a nála gyakorló többi karatéssal. Az első pillanattól kezdve befogadták őt. Úgy jött akkor haza Japánból, hogy egy év múlva ugyanott találkoznak, de sajnos a világjárvány közbeszólt.

Minden harcművészet formálja az ember személyiségét. Ebből a srácból árad a nyugalom, a fegyelem, figyel, nem ítél, megfontol, mérlegel, és állást foglal. Talán ezek is a tatamiról jöttek. Ugyanezekre a kondíciókra van szükség a sporton belüli teljesítményéhez is. Itt értettem meg, miért veszi tudomásul a beszélgetésünk elején higgadtan, hogy a tömegsport mögött jelenik meg a pénz. A karate nem díjsport, nem pénzsport. Mégis olyan fegyelmet és folyamatos jelenlétet igényel, aminél nem csak fizikailag, de mentálisan is folyton folyvást jó kondiban kell lenni. Közös értékek születnek, és a közös értékeket képviselő közösségtől származó elismerés nyilván nem fejezhető ki pénzben. Amikor valaki őszintén tud fejet hajtani a másik teljesítménye előtt, az ember ismerni kezdi, hogy hol a helye, célja van, hogy mivé nőheti ki magát, és következetes fegyelemmel tudja, hogy nap, mint nap el kell végezni azt az edzést, ami a célja eléréséhez vezet. Alázattal, ha fúj, ha esik. Nincs buli, helyette van edzésterv, egészséges táplálkozás, helytállás a tanulásban.

2019-ben feltűnhetett, hogy Kósa Tomi eredményeire az iskolaügy is felfigyelt: megkapta a kategóriájában elérhető legmagasabb kitüntetést. 

Majd 2020 januárjában Tomi klubot váltott, és a párkányi IKO-KKK Štúrovo csapatához igazolt, ahol Rácz Norbert edző irányítja a gyakorlásokat. Úgy, ahogy más csapat és egyéni sportágakban Tominak is alkalmazkodni kellett a Covid hozta nehézségekhez. Online edzéseket vezettek be, ezáltal szinte teljesen magára van utalva egy versenyző. A közös edzések lelki támogató ereje elmaradt, a felhajtó erő, ami a biztatásból a motivációs alapokból ered szintén minimalizálódik. Ebben a közegben mindenki magából építkezik. Magát szedi rá az éles teljesítményre. Amikor a világ bizonyos értelemben megáll, ebben a fagyott állapotban is a maximumot kell nyújtani. A srác teljesen tisztában van vele, hogy egyszer vége kell, hogy legyen a korlátozásoknak, és minden visszatér majd a régi kerékvágásba, és akkor csak egy lesz a lényeg, hogy milyen testi-lelki kondícióban lép a tatamira. Egy év nagyon hosszú idő. Egy sportember teljesítménye szempontjából végezetes lehet. Valóban nem mindegy, hogyan fogja folytatni egy élversenyző, amit abbahagyott.

Beszélgetésünk folyamán többször Tomi szüleire terelődött a szó, és ez a keményöklű srác a legnagyobb tisztelettel beszélt róluk. Ők azok, akik a legnagyobb támogatói mentálisan és anyagilag egyaránt. Beszélgetésünk ezen részén vált világossá, hogy ez nem lehet egy holmiféle „mindenáron élsportolót csinálok a gyerekemből, ha akarja, ha nem” című szülői attitűd. Ez kőkemény munka a gyerek, és sok odaadás a szülő részéről, még akkor is, amikor nem mindig adja vissza az elvégzett munkát a sport. Fel is tettem magamnak a kérdést, hogy társadalmunk kellően kezeli az ilyen sportolókat, akik világraszóló eredményeket szereznek hazájuknak? Az élet néha hálátlan ezekkel a fiatalokkal szemben, mivelhogy nincs megfelelő mérleg sportoló és sportoló közt.

Tomasz tisztában van a jelenével. Nem csoda, a tatamin mindig a pillanatba kell belehelyezkedni. Közben előrefutottam az időben. Mint meggyőződtem róla, a jövőjéről is pontos elképzelései vannak. Szerény céltudatossággal tervezgeti útját a testnevelési fősulira, érzékeli a sportoló és edzői pályaíveket. Talán frappáns következtetéseket kellene tennem, hogy mik az ő lehetőségei, vagy összehasonlítgathatnánk, hogy kinek könnyebb az útja. De ennek sem lenne több értelme, mint feltenni a kérdést: miért nincsenek Dunaszerdahelyen világ- és Európa-bajnok labdarúgók. Ehelyett azt kívánom önző módon magunknak, hogy egy sikeres versenyzői karrier után Tomi váljék még sokunk unokája mesterévé! Egy kis emberség, tisztelet, teljesítmény, fegyelem, felelősség, elkötelezettség – egy újabb ember itt a Csallóközben, aki a világunkat jobbá teheti.