Nincs viszonyítási pont, nem tudjuk egyből belőni, hogy a másik hogy van. Szomorú, boldog, kimerült, álmos, stb. Eddig olyan világos volt, olyan könnyen eligazodtunk egymáson - egymásban.

Egyértelműbb volt az első benyomás.  

Könnyebb volt a boltos nénivel, mert láttuk, hogy milyen kedve van, könnyebben símogathattunk kutyákat, mert láttuk, kit lehet megkérni, könnyebben jól érezhettük magunkat egymás társaságában, mert egyértelműen láttuk a jó kedvet.

Az, hogy most nem látjuk egymás arckifejezését, ne riasszon vissza attól, hogy ugyanúgy mosolyogj, ugyanúgy tudtára add az embereknek, a barátaidnak, a szeretteidnek, hogy fontosak, ahogy korábban is tetted. Ha a maszk el is takarja az arcod, a szemed attól még ugyanúgy ragyoghat, a hangsúlyod ugyanolyan megnyugtató és bársonyos lehet, a kezeddel tett gesztusok pedig ugyanolyan nyitottak maradhatnak.

Ne hidd, hogy a maszk elválaszthat azoktól, akiket szeretsz, csak azért, mert takargatnod kell az arcod. Ők is ugyanúgy szeretnek, ahogy eddig, akkor is, ha épp nem látod ezt rajtuk egyértelműen. 

Ez kicsit olyan, mintha az egyik érzékünket ki kellene kapcsolnunk, miközben előre kell haladnunk. Mintha úgy kellene "látnunk" az utat, hogy becsukjuk a szemünket. Lépésről lépésre, a többi érzékünkre hagyatkozva érhetjük csak el a célt, mert a fő támaszunk, a szemünk épp nem működik.

De becsukott szemmel is éppoly ügyesen sétálhatunk, ahogy korábban. Csak épp oda kell figyelnünk a többi dologra.

A göröngyös talajra a talpunk alatt, ahogy gördül a föld léptünk nyomán, ahogy kinyílik a fülünk minden apró neszre, szinte már-már élesebben hallva a releváns zajokat, a légmozgás irányát is érezzük az arcunkon és még a szagok is sokat segíthetnek a tájékozódásban. E sok információ összessége szépen kiadja azt képet, amit a szemünk küldött volna.

Próbáltál már csukott szemmel szeretni? Biztosan.. Milyen jó volt, amikor az összes érzéked kiegészítette egymást és egy nagy egészként forrt össze. Mindeneddel szerettél - egyszerre.

Pont ilyen, amikor a maszkban próbáljuk a törődésünket kifejezni egymás felé. 

Ne felejtsünk el köszönni egymásnak akkor sem, ha nem ismerjük fel elsőre a szembejövőt. Tarstuk meg víg kedélyünket akkor is, ha nem viszonozzák a mosolyunkat - vagy csak épp nem látjuk, ahogy viszonozzák.

Maradjunk előzékenyek és megértőek, még így vakon, maszkban is.

Fotók: Pixabay

---

Mivel független hírportálunkat a Kisebbségi Kulturális Alap döntőbizottsága idén nem támogatta, ezért az olvasók hozzájárulását kérjük a további működésünkhöz, amelyet a következő számlaszámon tehetik meg:

SK66 0900 0000 0051 6455 9727

A kultminor.sk oldalán megtalálhatjátok a támogatást élvező termékeket.

KÖSZÖNJÜK A TÁMOGATÁSOKAT!